*Haru szemszögéből*
A vastag kötél mélyen bele fésődött csuklómba. Maradék erőmet arra forditottam, hogy megpróbáljam kiszabaditani magam, bár sikertelen volt küzdelmem. Hátamnál Hei kezdett el ébredezni, majd felszisszent. Nagy ütést kapott Jungkooknak köszönhetően. Egy fiú állt meg előtte akit nem tudtam teljesen megfigyelni akármennyire is forgattam fejemet oldalra. Piszkálni kezdte ami már engem idegesitett. Mikor Hei az ismert fiút hivta magához megcsillant bennem egy halovány remény, hogy hátha el fognak engedni, de tévedtem. A kötelet csuklóján meglazitotta, de nem kötötte ki teljesen. Megfogva karját kezdte el ráncigálni egy sötét helyre. Visszapillantva a lánnyal találkozott tekintetünk és egy eröltetett mosolyt festettem arcomra, mutatva azt, hogy jól vagyok és hogy semmi baj nem lesz. Ezt tulajdonképpen még magam sem hittem el. Szerettem volna segiteni neki, de megkötözve semmi esélyem sem volt, főleg hogy öt fiú állt körbe akik tapogatni és simogatni kezdtek. Undoritóak voltak az összesen, hogy ilyet tesznek egy ártatlan emberrel. De Jimint sehol sem láttam. Pont azt a személyt akiben láttam egy szikrányi könyörülést, akiben biztam annyira, hogy elmentem volna vele csak azért, hogy ne ezekkel legyek. Az egyik barna hajú az államnál fogva kezdte felemelni a fejem és mikor pár centihez ért tekintetünk valaki felkiáltott.
-Őt én fogom elintézni! -jelentette ki Jimin. Kikerekedett szemekkel néztem a megjelenő fiúra aki egyenesen felém vette az iránt, majd kikötözve kezeimet megragadta csuklóm és húzni kezdett. A többi fiú mivel látta, hogy egyhamar nem fogunk visszajönni, elmentek a hátsó ajtónál. Ijedtem szedtem a lábaimat Jimin után aki meg sem állt mig egy sötét, elhagyatott szobához nem értünk. Elengedte csuklóm és maga felé forditott.
-Ide figyelj! Nincs sok időnk. -magyarázta. -Állitólag meg foglak erőszakolni. De gondolom nem szeretnéd. -nevetett. Csak erősen rázni kezdtem a fejem. -Nos, a következőt fogjuk csinálni. Segitek neked innen kijutni! Nincs kedvem bántani egy ártatlan lányt. -nagyokat pislogva néztem. Meglepő ez a viselkedése. -Ne nézz igy! Nem fogod ingyen megúszni, ha ez a bajod. -vigyorgott.
-Re...rendben! -fújtam ki egy mély levegőt. Megnyugodtam, mikor azt mondta, hogy nem fog semmit sem csinálni velem, de még mindig aggódom Hei-ért. Fogalmam sincs, hogy vajon mit csinál vele Jungkook.
Jimin kidugta az ajtón a fejét és körbenézett. Intett a kezével, hogy tiszta a levegő és hogy menjek utána. Kapkodva tettem lábamat egymás után, majd megpillantottam a kijáratot. Közbe körbe-körbe néztem a helyet hátha megpillantom Hei-t. És igen, a velem szembeni falnak volt dőlve. Odarohantam hozzá és megöleltem. Fehérneműben volt.
-Te Jóisten! Mi történt veled? -fogtam meg fejem.
-Nyugi Haru, nem lett semmi bajom! -mosolygott halványan. Időközben Jimin is odacsoszogott hozzánk, majd megfogva mindkettőnk csuklóját húzott ki a holdfényes ég alá.
-Mehettek! -mutatta két kezével az utat.
-De... Mégis merre? -néztem körbe.
-Csakis előre. -nevetett. Meg tudtam volna fojtani. Egy hangot hallottam meg az épületből.
-Jimin, hol a faszba vagy már? -szaladt oda hozzánk Jungkook. Ránk vetette a tekintetét, majd a mellette álló fiúra pillantott. -Ti mit kerestek még mindig itt? -emelte kissé fel a hangját.
-Egy olyan helyre hoztatok ahol még életünkbe nem jártunk, szerinted? -tette karba kezét Hei. Jungkook csak sóhajtott egyet, s biccentett a fejével egyet, hogy menjünk utánuk. Előre mentem Jimin mellé, hogy megkérdezzem merre van a kocsink.
-Ahol hagytátok. -nevetett.
-Ti tényleg ott hagytátok a kocsimat? Dehát nyitva volt az ajtaja. -tátottam el számat.
-Nyugalom, bezártuk. -borzolta meg hajam. Ahogy hátra forditottam a fejem észre vettem, hogy Jungkook éppen a kabátját adja rá Hei-re. Kedves volt tőle.
Az út hátralévő részében egy szót sem szóltam. Néha hallottam a hátam mögül pár mondatot szólni, de azon kivűl csak a néma csönd. Lassacskán a házunk fele vezető utcába értünk. Egy fekete ruhás alak lépett hirtelen felénk és egy kést forgatott a kezében. Kitágult szemekkel néztem mit akar csinálni. Jimin kinyújtotta karját és hátához nyomott. Mikor Jungkook is észre vette a férfit rögtön Jimin mellé állt megakadályozva azt, hogy engem vagy Hei-t bántsa, vagy egyáltalán meglássa. Az idegen csak fel alá járkált kezében még mindig szorongatva a kést. Szememmel követtem lépteit, mig végül egy pillanatra megállt, és a két fiúval szemtől szembe állt.
-Szép lányok. -nézett ránk a fiúk háta mögül.
-Csak sajnos már foglaltak. -vigyorgott cinikusan Jungkook.
-Az nagy kár. -sóhajtott. -Nem adnátok kölcsön egy éjszakára? -lépett mellénk.
-Kizárt dolog. -húztak magukhoz a srácok. -Bocs haver, de mennünk kell. -fordultak meg velünk együtt. Elindultunk a hát bejárata fele. Furcsa módon a pasas nem jött utánunk, ott állt ahol faképnél hagytuk. Kicsit megijedtem, hogy ránk fog támadni, de mostmár megnyugodtam. Előre hivtam Hei-t és suttogni kezdtem neki.
-Az a pasas még mindig ott áll. Nem kéne behivni őket? -vakargattam tarkómat.
-Én is erre gondoltam. Nem a legjobb ötlet, de szerintem nem lesz baj. -kacsintott.
A fiúk fele fordultunk és egy mély levegőt véve belekezdtem mondatomba.
-Mivel féltünk titeket, úgy gondoltuk, hogy itt maradhattok amig el nem megy a csávó. -köhintettem.
-Nem szügséges. Szerintem nem fog megölni meg ilyenek. -nézett az alak után Jimin.
-Na jó. Ne szórakozzatok. Inkább gyertek mig meg nem gondoljuk magunkat. -ment be a házba Hei. Vállat rántottak, majd előreengedve őket beléptem én is a házba és az ajtót bezártam. A srácok csak körbe körbe forogtak, mindenhez hozzányúltak. Egyszerűen rühellem, ha valamihez az engedélyem nélkül nyúlnak.
-Khm.. Néhány szabályt nem ártana betartani! Először is, ne nyúljatok semmihez! Másodszor, a cipőket levenni! Nem szeretnék holnap is takaritani. Harmadszor, a szobákban kopogni! Nehogy bemerjetek nyitni a fürdőbe úgy, hogy nem kopogtok. És ez a hálóra is jellemző. Éjszaka közepén ne járkáljatok! Ha éhesek vagytok a hűtőben találtok mindent, de azért ne faljátok fel a konyhát! Nagyjából ennyi lenne. Ha valami kérdésetek van most kérdezzetek. -soroltam egymás után a szabályokat.
-Ezt komolyan gondolja. Nem ajánlatos megszegni őket. -mondta Hei komoly fejjel.
-Rendben, értettük! -mondták egyszerre mind a ketten.
-Ennek örülök. -mosolyogtam. -Megmutatom hol fogtok aludni. Remélem birjátok egymást mert egy helyen fogtok aludni! -nevettem fel barátnőmmel. Felmentünk az emeletre és a fürdővel szembeni szabad szobát adtam oda nekik. Kinyitottam az ajtót, majd betessékeltem őket. Utánuk mentünk Heivel, s a szekrényből elővettünk két párnát és két paplant. Az ágyra helyeztük és barátnőmmel egymás mellé álltunk.
-Remélem innentől tudtok boldogulni. -néztem a bevetetlen ágyra.
-Ezt az egészet tényleg nem kellett volna. -rázta fejét Jungkook.
-De azért köszönjük. -ütötte vállba Jimin a mellette álló fiút.
Egy széles vigyorral arcunkon fordultunk meg és az ajtó fele vettük volna az irányt, ha a két jómadár nem talált volna ki valamit.
-Nem lenne mégis jobb ha én veled aludnék, Jungkook meg a barátnőddel? -mosolygott ránk huncutan a két fiú. Karba tettem a kezemet és toporzékolva álltam szemben velük.
-Szóval... Ha valami problémátok van szóljatok! -mondtam tovább szövegem mintha meg sem hallottam volna. Kinyitottam az ajtót és barátnőmmel bementünk az én szobámba.
-Azta! De aranyosak. -csillogtatta szemeit Hei.
-Hei-sshi! Pont most kell szerelembe ess? -nevettem fel.
-Nem...mondtam, hogy szerelmes is vagyok. Csak egyszerűen aranyosak. -babrálta nyakláncát.
-És ezt higyjem is el? Amikor a nyakláncodat piszkálod tudom, hogy hazudsz. -bökdöstem.
-Aish.. Ne ismerj ilyen jól. -vigyorgott. Az este további részét végigbeszélgettük. A téma szokás szerint a munka volt.
-Hei.. Holnap is be kell menjünk pár papirmunkát elintézni. -húztam el számat.
-Ajj, ez nem igaz! -dünnyögött. Pontosan erre a reakcióra számitottam. Az igazat megvallva én sem örülök, hogy körülbelül minden nap fél hétkor kell keljek és munkába induljak, de annyi a jó, hogy vasárnap tizenkettőig van a beosztásunk. Annyit pedig mind a ketten kibirunk.
-Tudom, hogy nem szeretsz munkába menni, de örülj, hogy nem valami utcasarkon kell állj. -röhögtem.
-Nagyon vicces vagy! -nyújtotta ki nyelvét. -Akkor én megyek aludni, különben reggel nem fogsz tudni felkölteni. -mosolygott. Megöleltük egymást és átment a szobájába. Gondoltam egyet és kipattanva az ágyból a fürdő fele vettem az irányt. Már éppen nyitottam volna az ajtót amikor meghallottam, hogy zuhog a viz. Basszus, még jó, hogy nem nyitottam be. Azért bekopogtam, reménykedve abban, hogy csak úgy hagyták a vizet. De tévedtem, egy "Foglalt!" orditást hallottam meg amire nagyot sóhajtottam. A falnak döntöttem hátamat és vártam a soromra. Nagyjából tiz percig csak ácsorogtam, körbe-körbe járkáltam amikor az ajtó nyilására lettem figyelmes. A hang fele fordúltam és egy alsónadrágban ágyorgó Jimint pillantottam meg. Pir jelent meg az arcomon, és egyből szememre csaptam tenyerem.
-Nem tetszik a látvány? -kuncogott Jimin. Lassacskán felé csoszogtam, majd elvéve kezemet szemeimről huncutan rá néztem.
-Negyedik szabály! Ne félmesztelenül járkálj a házban, mert sosem tudhatod ki fog rádmászni. -simitottam végig kockás hasán, s egy mozdulattal becsaptam a fürdő ajtaját. Nem kéne mindig az igazat mondanom.
Megengedtem a forró vizet és a zuhany alá álltam. Mivel fáradt voltam nem volt kedvem órákat áztatni magam ezért tizenöt perc múlva már a viz csak csöpögött, én pedig a pizsamámba egyenesen a szobámba indultam. Bebújtam az ágyamba és elnyomott az álom hamarabb mint gondoltam.

A vakitó nap sugarai zavarták látásomat, miközben próbáltam a paplant lerugdosni magamról. Nem csöngött a telefonom, ez fura. Hamarabb felkeltem mint kellett volna? Olyan nincs, sosem kelek fel hamarabb. Tapogatózni kezdtem az éjjeli szekrényemen, de mivel eredménytelen volt a keresésem kinyitottam szemeimet és észre vettem, hogy nincs a megszokott helyén mobilom. Rögtön felpattantam és keresni kezdtem az ágyamban. Mindent felforgattam, de nem kaptam sehol. Szinte kezembe maradt a kilincs úgy nyitottam ki az ajtót és rohantam le a földszintre. Egyenesen a nappaliba vetettem magam, ahol megpillantottam az asztalon heverő telefonomat. Rápillantottam órámra és 9:45-öt mutatott. Neeem, ez nem lehet. Fejemet fogva léptem be a konyhába ahol a két fiú reggelizett.
-Véletlenül nem hallottátok a telefonom csörögni? -néztem rájuk idegesen.
-De, neki köszönhetően ébredtünk fel. -fordultak mind a ketten felém.
-Én mért nem szóltatok könyörgöm? -kezdtem el idegesen járkálni.
-Nem akartunk zavarni, biztos nem volt olyan fontos hivás. -rántották meg vállukat.
-Ez nem hivás volt. Ez az ébresztő! Tudjátok segit abban, hogy felkeljek reggelente és munkába menjek. -ráztam meg kezemben a készüléket. Erre a két fiú nem mondott semmit, csak nyugodtan folytatták az evést. Hát ez remek. Hei is kómás fejjel lépegetett a lépcsőn.
-Mi ez a kiabálás? -dörzsölte szemeit.
-Csak annyi, hogy nincs állásunk. -ültem le egy székre.
-Mi? Miért? -pislogott nagyokat.
-A telefonom a nappaliban maradt, és mivel nem hallottam csöngeni elaludtam. -néztem közben dühösen a két fiúra. Mindha mi sem történt volna hirtelen felálltak az asztaltól, felvették cipőjüket és kabátjukat.
-Köszönjük a vendéglátást. Még találkozni fogunk. -Jimin az én arcomra, Jungkook pedig Hei arcára adott egy puszit, azzal kiviharzottak és a ház újra csöndes lett. Csak néztem magam elé a semmibe.
-Haru, még lehet, hogy van esélyünk. Gyere, öltözz! -húzott fel barátnőm. Botladozva érkeztem fel a szobámig ahol a szokásos fehér ing, fekete szoknya kombinációja akadt kezembe. Pár perc alatt fel is öltöztem és mobilomat kezembe kapva hivtam egy taxit. Csak kopogtattam egyet Hei ajtaján, majd a táskával karomon indultam ki az udvarra. Barátnőm is hamar kiért és az utcán áldogálva vártuk a megérkező járműt. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, igy hamar beszálltunk és a megadott cimre perekkel később meg is érkeztünk. Rohanva mentünk végig a folyósón egészen a liftig ahol éppencsak elkaptuk mig be nem csukódott. Egyenesen az első emeleti gombot nyomkodtam legalább ezerszer.
-Nyugodj meg Haru! Nem lesz baj. -fogta meg kezem Hei.
-Úgy legyen. -vettem egy mély levegőt és a lift ajtaja kinyilt. A balra forduló ajtóhoz érkeztünk, kinyitottuk és Mrs. szörnyella már idegesen ült az asztalnát körmeit pattogtatva. Lihegve léptünk elé és megbánóan hajoltunk meg.
-Elnézést kérünk a késésért. -sütöttem le szemeimet.
-Mit mondtam én nektek mikor utoljára késtetek? -tette karba kezét. -Hogy még egy ilyen és kiruglak. -folytatta. -Mindig betartom a szavamat, igy most sem tehetek kivételt. -vágott szomorú arcot. -Szedjétek össze a holmitokat és mehettek. -ezzel a mondatával becsapta maga után az ajtót és elment.
-Haru... Neki mehetek? -tette fel a kérdést tök komoly fejjel.
-Nem te bolond. -nevettem.
-Azt hittem ideges leszel, hogy kirugtak. -pakolta egy dobozba holmijait.
-Az is vagyok. De inkább nem mutatom ki. Részben örülök, mivel megszabadulhattam ettől a nőszemélytől. -sóhajtoztam. Lassacskán minden cuccomat bepakoltam. Megvártam mig Hei is végez, majd egy végső pillantást vetve régi irodánkra hagytuk el a helyet. Csoszogva haladtunk ki egészen a parkolóig ahol felcsillantak a szemeim meglátva autómat. A kocsi mellé érkezve a földre dobtam a dobozom és felkiáltottam.
-Chan! Végre! -ugrándoztam. Ki túrkáltam táskám mélyéről a kulcsot és meghallva a nyitó szirénát emeltem fel a csomagtartót. Barátnőmmel belepakoltuk a két csomagunkat szálltunk be és indultunk is hazafele.
-Mi lenne ha ma elmennénk bulizni? -tettem fel az ötletet.
-Ezt te kérdezted vagy csak én hallottam rosszul? -nézett rám Hei.
-Attól mert komolyabb vagyok mint te, nem azt jelenti, hogy nem szeretek bulizni. -vigyorogtam.
-Én nem vagyok semmi elrontója. Szóval menjünk! -kiáltott fel. Csak a fejemet ráztam, de örültem. Valójában, nem is tudom miért kérdeztem meg tőle. Pont Hei ne jöjjön bulizni? Az ki van zárva.