Hei szemszögéből: Lehajtott fejjel tömtem magamba a csokit, ami nem volt oly, annyira finom. Két idióta járt a fejemben. Remélem többet nem kell velük találkoznom. JungKook arca van a szemem előtt. Fekete szeme, édeskés szája. Vonzó fiú, kár, hogy ilyen szemét. Egy lobogó kéz törte meg eszméim. -Hei! -szólított fel már nem tudom hanyadjára Haru. -Hüh? -teli szájjal néztem fel rá. -Bejön a srác? -vigyorgott. -Mi? Ki? -vont fel szemöldököm. -JungKook -mondta ki visongva a nevét. Helyes meg minden, de nem az esetem. Nem tudom miért van úgy oda. Pedig megbírnánk mindketten folytani egy kanál vízben. -Hagyjuk már őket. Két kis barom akik azt hiszik bármit vagy bárkit megkaphatnak -puffogtam, majd' elhallgatott. Megtámasztottam könyököm az ablakhoz. Szerencsésen betaláltunk egy nagy dugóba. Mostmár biztos elkésünk. Vagy tíz percet ülthettünk még egy helyben aztán szabad utat kaptunk. -Kapunk fejmosást -beszélt barátnőm, de az utat figyelte. -Az biztos -motyogtam. Az út további részét beszéd nélkül töltöttük. Már húsz perce elkezdődött a munka idő, de még kell tíz perc, hogy beérjünk. A kocsiból kiszállva, szinte rohantunk az épületbe. Megcéloztuk a liftet ami fel visz majd a harmadikra. A kulcsot a zárban idegesen fordítottam el, de nem is kellett, mert nyitva volt. Nem zártuk be tegnap? Bementünk és a főnök türelmetlenül ült a székben. -Mit képzeltek magatokról? -komoran nézett ránk. -Elnézést, de dugóba keveredtünk -magyarázta Haru. Megbeszéltük, hogy ilyen helyzetekben ő beszél, mert nekem hamar eltud gurulni az agyam. -Még van két húzásotok. A harmadik után repültök -állt fel és hallatszott a padlón a magassarkú kopogása. Kissé lihegve ültem le és itt bent gyújtottam rá. -Nem kéne! -parancsolt rám a lány. -Aigoo! Ismét fullasztó meleg van -tereltem a témát. Belekortyoltam a szénszavas vízbe és neki álltam dolgozni. Öt centi magason lógott a papír az asztalon. Kínosan nevettem fel. Ez a nap is igen csak hosszú. Csuklok, de elfogyott a vizem, mosdóba is mennem kéne. -Jövök mindjárt -álltam fel és kimentem. A lift fent van a tizediken, így a lépcső maradt. Lassan váltottam a fokokat. Csak a földszinten van WC. Elég szar, mert minden órába menni kell lefelé. A recepciós mellett elsétáltam és lekanyarodtam a kicsi folyosóra. Megszeppentem, majd' össze szedtem az összes bátorságom és elhaladtam a fiú mellett. -Oh, de felvág valaki. Még van a csokiból -húzta vigyorra a száját JungKook én pedig felé fordultam. -Rohadt idegesítő vagy a haveroddal együtt. Nem tudnátok rólunk leakadni? Minden prédádat így követed? -álltam meg elég közel hozzá. Csillogó szemeibe néztem ami már nem tudom hanyadjára babonáz meg. -Drágám! Egy hónapot nem adok, de te már belém bolondulsz -súgta fülembe. Az ijedtség fogott el. Hiába ilyen ellenállhatatlan, de én nem leszek szerelmes. Válaszolni már nem tudtam, mert kijött JiMin én pedig mentem be a lány mosdóba. Miután elvégeztem a dolgom, kezet mostam és indultam is a lépcsőn fel. Vagyis indultam volna. A recepciós csávónál csaptak balhét. Sokáig álltam gondolkodón és aztán döntésre jutottam. Melléjük sétáltam. -Ne haragudj miattuk. Többet nem fog előfordulni -szegeztem a két fiúra a tekintetem. -Velem vannak -mosolyogtam, majd' megfogtam a két fiú csuklóját és egy kisebb zúgba húztam el őket. Próbáltak fogdosni, de nem jött össze. Gengszternek teszik magukat, de ahhoz képest semmik. -Na idefigyeljetek! Többet ide ne gyertek, mert engem fognak lecseszni. Nem tudom mi a célotok, de azt ássátok el jó mélyre. Oké? -forgattam meg szemem. -Értettük apuci hercegnője -mondta JiMin. -De akkor mi mit nyerünk? Jössztök nekünk valamivel -húzta kaján mosolyora száját. -Pff! Mégis mit kéne tennünk? -fordítottam el fejemet -Csókolj meg! -mondta JungKook. -A kis barátnőd meg JiMint. -össze ráncoltam szemöldököm. -És békén hagyunk titeket! -vont vállat. Sóhajtottam, majd' Kookie elé álltam. -Utállak -jelentettem ki. -De élvezzem! -vigyorgott. Jól szórakozik, de legközelebb felpofozom. Ajkaim az övéhez értek. Viszonozta a csókom. Erről nem volt szó, de ellenkezni nem tudtam. Szenvedélyes és élvezetes volt. Nyelvemmel kezdett játszani és kisebb sóhajtás hagyta el ajkaim. JiMin össze esett a röhögéstől én pedig elhúzódtam a fiútól. -Császtok! -nem néztem rájuk. Gyorsan szedtem lépteim. Az ajtón szinte beestem. -Sokáig voltál -nézett rám Haru. -Nagyon nagy gáz van -hadartam. -Itt volt a két srác. Megegyeztünk abba, hogyha adunk nekik egy csókot akkor békém hagynak . -szusszantottam. -Rendben! -mosolygott. Azt hittem túl fogja reagálni, de nem. -A lényeg, hogy le akadjanak. Te megcsókoltad? -Igen. -ültem le. -Borzalmas két perc volt -dőltem hátra. -Miért? -röhögött. -Szereti megtéveszteni a lányokat. Félek, hogy beleesek ebbe a hibába -motyogtam -Nem fogsz. Nem olyan vagy -mosolygott én pedig csendben maradtam. A hatalmas ablakon kinéztem. A villanypóznák égtek és a kocsi dudák hallatszottak. Zajos mégsem tudnék jobb helyet elképzelni. A sötétségbe elmerültem.
A sok gondolat gyorsan cikázott át a fejemben. Csók, főnök, szüleim és a sok gond. -Már csak fél óra és mehetünk. Aztán buli -örvendezett Haru. Mivel holnap nem dolgozunk, ezért elmegyünk. -Mindjárt végzek -mosolyogtam. Ismételten kezembe kaptam a tollat és írni kezdtem, mint a gép. Húsz perc múlva már asztali lámpámat lekapcsolva, vártam barátnőmre. -Kész! -ugrott fel és felkapta táskáját. A zárban elfordította a kulcsot jobbra, majd' még egyszer átellenőrizte, hogy jól zárta-e be. A liftnél megtámasztottam a hátam. A parkoló egész nagy és most nem ott állt meg Haru ahol szokott. -Már megint itt vannak! -fogtam fejem. Nem válaszolt. Az autót felnyitotta. -Hogy is hívnak? Haru? -kérdezte tőle JiMin. -Tisztába vagyok vele, hogy szép név -figyelmen kívül hagyta a fiút én pedig nevettem. -Jössz valamivel -vigyorgott JiMin. -Essünk túl rajta -csapta össze tenyerét a lány és megcsókolta. Kicsit sokáig tartott. Megforgattam szemem. JungKook maga felé fordított. -Te nem akarsz még egyet? Epres, barackos ízű volt. -kóstolgatós arckifejezést vágott. -Kösz, kihagyom -ütöttem lazán vállba, majd' megfogta csuklóm és háttal a mellkasához húzott. -Nézd! -mutatott Harura és JiMinre. -Beszélgetnek. Te miért nem vagy olyan jó kislány, hogy megismerj? -fülem mögé csavarta hajamat. Kirázott a hideg és kiszállt belőlem minden. Barátnőmre néztem aki egész jól eltársalgott JiMinnel, mikor száját befogta a lánynak. Ijedten néztem mit tesz vele. JiMin bólintott JungKooknak egyet. Csuklóim körül szúrós kötelet éreztem. Mit fognak csinálni? Szememből a könny utnak indult és fejem tetejét megajándékozták egy ütéssel, amitől egyből földre rogytam. Fejemhez szerettem volna kapni, de levoltam szorítva. Magam elé bámultam. -Hei! -szólt Haru. Gondolom háttal van nekem. Két szék összetolva, mi pedig a karjának kötözve. Combomra valaki rácsapott ami fájt. Nem tudom ki ez a fiú, de mellette állt még kettő. -Mit csináljunk veled? Drog, erőszak, verés? -szorította meg az említett testrészem. Nem sírtam, de lecsordult pár csepp sós folyadék. JungKookra néztem segítső kérően. -Kérlek! JungKook! -nem tudom miért támaszkodom rá. Talán benne látom a reményt. -Áh, JungKook! Téged akar. Átadom. Friss csirkére nem éhezem -vigyorgott az előttem gugoló és felállt. Hátam mögött hallk ordítást és csattanást hallottam. -Mit csináljak veled? Mire lennél jó? -emelte fel a fejem Kook. -Engedj el! -suttogtam. Kikötözött és karomat szorította meg. -JungKook tedd meg! -ütötte vállba az egyik srác. Egy kis zúgba húzott. Utoljára ránéztem a lányra aki magabiztosan kacsintott, bár látszott rajta, hogy megviselt. Féltem szegényt. A poros ajtót becsapta magunk után. Pár másodpercig méregetett, aztán nekem esett. Fenekemre rászorított és úgy csókolt. Visszaszerettem volna utasítani, de nem tudtam. Lehet, hogy most vesztem el egy olyannal akit nem ismerek, de én hagyom magam. Idióta vagyok. Egy vasnak tolt ami a csuklómat kicsikarta. Ömlött a vér, de ez őt nem érdekelte. Ingem gombjához vándorolt és egy szempillantás alatt levette rólam. Kulcscsontom kezdte el puszilgatni majd' a melltartó kapoccsal kezdett babrálni. Meghátráltam. -Cica! Félsz? -szorított a falnak. -Azt hittem kemény fából faragtak. -Épp megerőszakolni készülnek. Szerinted? -nem zavartatta magát szoknyámat lökte a porba. Lenézett, majd' hátrább lépett tőlem. -Nem tudom megtenni! -mondta hallkan. Meglepődötten néztem. -Sosem találkoztam még ilyen esettel, mint te vagy. A srácoknak nem szabad megtudnia, oké? Nyögjél egyet -közbe egy anyaggal kötötte be csuklóm. -Miért? -néztem rá. -Hogy olyan legyen, mintha megtörtént volna. Ha kiértél fuss el. Szerintem már JiMin is végzett. -utasított én meg tettem amit mondott. -Köszönöm -hunytam le szemem. -Még jössz egyel -kacsintott és az ajtó felé mutatott. A ruhámat már nem kerestem, mert nem is láttam a sötétségtől. Csupán a hold sütött be. Kiléptem a barna, poros ajtón. Egy árva lélek nem volt. Gyorsan végig futottam és egy falnak dőlve emésztettem meg a történteket.